– Beszélgetés a Medikus Zenekar két tagjával, Ákontz-Kiss Letíciával és dr. Horváth Lászlóval
Ákontz-Kiss Letícia elsőéves medika a Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Karán. Dr. Horváth László négy éve szerezte meg orvosi diplomáját, urológus-sebésznek készül, jelenleg rezidens az Uzsoki Utcai Kórházban. A két fiatalt a gyógyítás hivatása mellett a zene is összeköti. Letícia hegedűn, László trombitán játszik, és mindketten tagjai a Semmelweis Egyetem Medikus Zenekarának. Nemcsak az orvoslás és a művészetek kapcsolatáról beszélgettünk hármasban, hanem arról is, hogy miként lehet a muzsikával fontos közügyeket szolgálni. Egyáltalán, miért vállal egy orvostanhallgató és egy hajszolt rezidens a minimális szabadidejében zenekari próbákat?
Ákontz-Kiss Letícia
Budapesten nőtt fel, ötévesen kezdett hegedülni, zeneiskolába járt, a tanárai tehetségesnek tartották. Biztatták, hogy nyolcadik után a „konziba” jelentkezzen. Ám a családja meggyőzte őt: korai lenne ennyire elköteleznie magát a zenélés mellett, mert ha később mégis mást szeretne csinálni, a konzervatóriumból nehéz pályát módosítani. A lány felkereste a pályaválasztási tanácsadót, ahol a tesztek alapján az orvosi pályát javasolták neki.
Dr. Horváth László
Dr. Horváth László nagykanizsai, az édesanyja orvos, az apja állatorvos, mindketten zenélnek is, úgyhogy nem volt kérdés, hogy a gyerekeiket is zenei iskolába íratják. Ők javasolták fiúknak a fúvós hangszert, mert azzal zenekari tag is lehet. Ő pedig a trombitát választotta. De a kötelező szolfézst és a hangszeres órákat csak akkor kedvelte meg, mikor bekerült a nagykanizsai korosztályos fúvós zenekarba. Főleg könnyűzenét játszottak bigbandben, külföldre is utaztak, s Laci a trombitával versenyeken is indult. Barátokra, csapatra talált a fúvósok között. S bár a mesterei őt is biztatták, a muzsikusi pályát mégsem merte választani. – Nekem is megfordult a fejemben, hogy „konziba” megyek – folytatja Laci – de én ehhez keveset gyakoroltam. Ráadásul itthon csak néhány zenekar van, trombitásból mindenhol kevés kell, ahhoz pedig, hogy valahová bekerüljön az ember, nagyon ki kell emelkedni a mezőnyből. A trombitálás mellett más is érdekelte a fiatalembert. Állatorvos is szeretett volna lenni, de miután leérettségizett, inkább a pesti orvosegyetemre jelentkezett. Ahová rögtön fel is vették.
Ugyanakkor az orvosi pálya választása Letíciának és Lacinak is törést is jelentett: úgy érezték, zenész álmaikról örökre le kell mondaniuk. Csakhogy olyan fordulat következett, amire egyikük sem számított. Meséli Letícia, ott volt 2021-ben a Müpa-ban, ahol a Semmelweis Egyetem évnyitó ünnepségét tartották, s fellépett a Medikus Zenekar is. Még „gólyaként” hallgatta az orvostanhallgatók Dvořák-koncertjét, s rögtön úgy érezte: köztük a helye. Küldött egy e-mailt az együttes vezetőjének, Dubóczky Gergely karmesternek, hogy jelentkezne hozzájuk.
– Két nap múlva utaztam a villamoson és láttam, hogy máris válaszoltak. Gergely azt írta, hogy éppen hegedűst keresnek, mivel hamarosan külföldi turnéra indulnak. Küldte a repertoárt is, hogy van-e kedvem megtanulni, és velük tartani. Nem is tudom, minek örültem ennyire utoljára, a régi zeneiskolámban már „kinőttem” a zenekart, a Medikusoknál viszont azonnal akkora lehetőséget kaptam, amiről álmodni sem mertem soha.
Krakkó, 2021
Két hét múlva Letícia már a Medikus Zenekar tagjaival utazott a nemzetközi turnéra, amelyet a Semmelweis Egyetem alapításának 250. évfordulója alkalmából szerveztek. A visegrádi országokban léptek fel, Prágában, Krakkóban, Nagyszombaton is játszottak a testvéregyetemek muzsikáló hallgatóival kiegészülve.
A turnén Laci is részt vett, s frenetikus élmény volt számára különösen a krakkói Mahler-koncert. A zenekar úgy játszott, hogy szinte megállt az idő a színházteremben, s aztán a közönség felállva tapsolt.
Laci több éve tagja a Medikus Zenekarnak, rezidensként is visszajár a próbákra. Úgy érzi, zeneileg is rengeteget fejlődött ott. – Amikor felvettek az orvosira, beletörődtem abba, hogy zenélésben nem tudok már szintet ugrani. Nem hittem volna, hogy ilyen színvonalú darabokat fogok játszani. Úgy terveztem, néha elmegyek a Zeneakadémiára, meghallgatok egy-egy koncertet, és ennyi. De az meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer majd én fogok ott játszani. A Medikus Zenekarral már több koncertet adtunk a Zeneakadémián, a MŰPA-ban is. Olyan helyekre és olyan darabokkal jutottunk el, ami profi zenészek számára sem minden nap adatik meg.
Világviszonylatban is ritka, hogy egy felsőoktatási intézmény életében a kultúra olyan nagy szerepet töltsön be, mint a Semmelweis Egyetemen. A zenekarnak próbatermet biztosítanak, sőt a felvehető kredites tantárgy lett a Medikus Zenekarban való hangszeres játék. Letícia azt mondja, a tanároktól is minden támogatást megkapnak.
– Sokszor hegedűórákról megyek gyakorlatra, és velem van a hangszerem. Megkérem, hogy hadd vigyem be a tanterembe, és soron kívül megengedik. Megbecsülnek minket, amiért muzsikálunk. Szerintem a zenélésnek nagyon is helye van a tantárgyak között. Fejleszti az empátiás készséget, hiszen sokféle érzést kell átélni és kifejezni a zenében. A művészet abban is segít, hogy sokszínűbben lássuk a világot, szélesebb látókörrel, nyitottabban gondolkodjunk. Ez az alapja az emberközpontú orvoslásnak is.
Zeneakadémia, 2021
Letícia szerint a fogorvosi munka közel áll a művészetekhez. A gyakorlatokon sokat rajzolnak, formaérzék és kézügyesség is kell ehhez a hivatáshoz. No meg esztétikai érzék is a szép fogsor készítéséhez, hogy a beteg újra merjen mosolyogni. A zene kitűnő terápiás eszköz: Letícia asszisztensként dolgozik egy fogorvos mellett, és a rendelő várótermében mindig szól a zene. A túlhajszolt orvosok gyakran küzdenek a kiégéssel, szükségük van feltöltődésre, hogy azután újra adni tudjanak. Ebben is sokat segíthet a muzsika.
Laci számára például a muzsikálás aktív pihenés is, levezetheti a kórházi sebészi munkával járó stressz. A napi hangszeres gyakorlás megnyugtatja, javítja az állóképességét. A racionális orvosi gondolkodáshoz képest a művészi látásmód teljesen más, ám a kettő remekül kiegészíti egymást. A Medikus Zenekarban megtanulnak egymásra figyelni, összehangolódni, hogy az egyéni szólamokból létrejöjjön a közös alkotás. Ezek a készségek nélkülözhetetlenek egy operáló teamben is.
Dubóczky Gergely karmester nemrég azt nyilatkozta az Art is Business-nek, hogy a Medikus Zenekar brandjéhez hozzátartozik a társadalmi felelősségvállalás is. Rendszeresen vállalnak jótékonysági koncerteket is, hogy felhívják a figyelmet a hazai egészségügy helyzetére, és a koncertek bevételeit az orvosegyetem és a klinikák javára fordítják. Ezzel is hozzájáruljanak a jobb betegellátáshoz. Például 2017-ben a Zeneakadémia Nagytermében adott koncertjük bevételét az I. számú Gyermekgyógyászati Klinika javára ajánlották fel. Ezen kívül játszottak a Magyar Gyermekmentő Alapítvány megsegítéséért is, valamint a 2020-as jubileumi MŰPA-koncert bevételét a II. számú Gyermekgyógyászati Klinika kapta meg. A pénzből barátságosabb környezetet teremtettek az ott kezelt súlyos beteg gyerekek számára.
– A koncertezés legszebb módja ez – folytatja Laci – lehetőségünk nyílik arra, gyógyításon kívül a zenével is segíthessünk. Nem csak a koncertek élményt adjuk közönségnek, de anyagilag is támogathatunk fontos célokat. És ezzel még több értéket adhatunk.
Karácsonyi koncert, 2021. Középütt Dubóczky Gergely karmester
A Medikus Zenekar nem azért jött létre hogy saját célokra profitot termeljen. A tagjaik úgy érzik, hogy a jótékonysági zenéléssel valójában önmagukat is gazdagítják. Az adományozással ők is rengeteget kapnak. Az egész zenekart ez a nyitott, elfogadó szemlélet jellemzi. Nemcsak a közös muzsikálás öröme tartja össze őket, hanem a közösség ereje is. Mindig számíthatnak egymásra, senkit sem hagynak a gondjaival magára. Ugyanilyen nyitottak kifelé is. Azt vallják: aki segítő foglalkozást választ, nem maradhat közönyös a társadalmi problémák iránt. Jótékonysági koncertek nélkül a Medikus Zenekar sokkal szegényebb lenne.
Nyitókép: Ákontz-Kiss Letícia és dr. Horváth László
Az interjú a B. Braun támogatásával valósulhatott meg.