Forrás: apropoversek.blog.hu
Van-e még valaki aki csak a zenéért vagy elsősorban a zenéért jár koncertre? Ma általában mindenki X-ért, Y-ért, sztárért vagy kevésbé sztárért, de általában valakiért mennek az emberek hangversenyre. Ami vagy jó, vagy nem, vagy megfelel az elvárásnak, vagy nem. Ilyen volt Joshua Bell koncertje a Zeneakadémián, ahová nyilvánvalóan a név miatt mentek az emberek, és azt kapták, amit elvártak. Kiváló volt a Mendelssohn e-moll hegedűverseny, a pasi tényleg zseni. Kár, hogy rövid volt. Hogy mennyire az ő neve volt a húzóerő, az abból látszott, hogy a szünet utánra többen nem is jöttek vissza a terembe, ami szerintem óriási bunkóság, de így volt. Egyébként sokat veszítettek, mert az utána következő Mahler V. is kiváló volt a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekarától.
Ehhez képest egy héttel később a Medikus Zenekar jótékonysági koncertje garantáltan nem a sztárság miatt töltötte meg a Zeneakadémia nagytermét. Az I. sz Gyermekgyógyászati Klinika javára szervezték, bárcsak több ilyen lenne!
Amatőr zenekar, de akkora lelkesedéssel játszottak, hogy még a hibák is jól álltak nekik. Nem csak ahhoz képest voltak jók, hogy amatőrök, kifejezetten jó koncert volt. A hangzáson túl az igazi élmény az volt, hogy látszott minden tagon, hogy számára ez óriási megtiszteltetés. Mindent beleadtak, a Dvorák úgy hangzott, hogy minden hangból az jött át, akik itt játszanak, ők azért játszanak, mert imádják a zenét, mert azt akarják, hogy aki megvette a jegyet az jól érezze magát, hogy igenis legyen korszerű monitor az intenzív osztályon! Régen volt ilyen élményem, ahol a zenéért, a színtiszta gyönyörűségért ült mindenki a teremben. Ahol nemcsak a szülők örültek, akik fotózták a gyereküket, mert soha nem gondolták volna, hogy itt fog majd játszani, hanem mindenki örült, az is, aki csak a jótékonysági felhívás miatt ment el. A legszebb az volt, amikor a vastaps alatt szinte minden zenész szemében ott csillogott a könny. Mert nem csak nekünk okoztak szép estét, remélhetőleg a közönség is nekik. Ez egy olyan este volt, ahol a jótékonyságért és a zenéért mentünk, nem a PR-ért. Egyébként Schöck Atala és Dubóczky Gergely is kiváló volt.
De mivel egy fecske nem csinál nyarat, legyetek szívesek támogassátok az I. sz. Gyermekklinika Alapítványát, mert itt tényleg beteg gyerekeknek kell a pénz! És ez nem stadion, nem futballklub, nem vizes VB, erre nincs állami támogatás. Please!
Március 7-én ötödik alkalommal rendeztek énekversenyt a Pető András Kar (PAK) Gyakorló Általános Iskolájában a Konduktív Pedagógiai Központ szervezésében. A gyermekek különböző korcsoportokban indulhattak, a zsűri elnöke ezúttal Rost Andrea Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes művész, a Pető András Kar jószolgálati nagykövete volt.
A szünetben, amíg a zsűri döntéshozatalra visszavonult, újabb állomásához érkezett a Pető Zenedélután is, ahol ezúttal a Semmelweis Egyetem Medikus Zenekarának vonósnégyese vezette be a gyerekeket a vonósnégyesekre írt darabok rejtelmeibe Haydn művén keresztül Dubóczky Gergely vezetésével.
A koncertről zenei kritika is 
A zenekar néhány napot töltött Bayreuth-ban, de jutott idejük arra, megkoszorúzza Wagner sírját, Liszt sírjánál pedig eljátszottak egy cselló quartettet. Dubóczky Gergely elmondta: az utazás előtt hetekig minden nap próbáltak, ami – figyelembe véve, hogy ez a vizsgaidőszakot is érintette – nagyon nagy teljesítmény a hallgatók részéről, akik valóban nagy elszántságról tettek tanúbizonyságot. Megérte az erőfeszítés, olyannyira, hogy vissza is hívtak minket – hangsúlyozta.
